A körbetartozások növekedése, az emelkedő kamatkörnyezet, s nem utolsósorban a kormányzati megszorító intézkedések – ami a szolidaritási adó, illetve a tb-többletterhek nyomán a veszteségek cégeket is sújtja – tovább nehezíti a hazai kis- és középvállalkozások amúgy sem rózsás pénzügyügyi helyzetét. – Sokatmondó, hogy a hazai társaságok leírási vesztesége az uniós 1,7 százalékos átlagot 1 százalékponttal haladja meg.

S riasztónak tűnik az is, hogy a jogerőre emelkedett felszámolási eljárások száma egy év alatt megduplázódott, ami azt jelzi, hogy a vállalatok nem tudnak fizetni, inkább hagyják magukat felszámoltatni – mutatott rá Felfalusi Péter, az Intrum Justitia Kft. ügyvezetője, aki szerint komoly mértékben a körbetartozás okolható a kedvezőtlen tendenciáért.
A vállalatok romló fizetési morálja egyelőre ugrásszerű növekedést nem okozott a követeléskezelők forgalmát illetően – azaz a cégek többsége továbbra sem keresi fel a behajtó cégeket -, ez évre 10 százalékos bővüléssel számol Pongrác László, a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének (Makisz) elnöke, a Sigma Rt. vezetője. Egyelőre nem tapasztal romlást a behajtás sikerességi rátáját illetően, jövőre azonban véleménye szerint változhat a kép, amiben az egy ügyfélre jutó ügyértékek volumenének emelkedése is szerepet játszhat. (Az Intrum Justitia-nál például az év eleji 800 ezerről 1,3 millió forintra nőtt.) A kkv szektor kinnlevőség-állományának növekedése Morva Gábor, az Eye Watch Global Network Kft. kommunikációs igazgatója szerint rendkívül veszélyes azért is, mert az elvonások növekedésével egyre több vállalkozás jut el a fizetőképesség határára. Ha pedig a vállalkozások nem képesek fizetni, mindez könnyen a hazai gazdaságot általánosan jellemző körbetartozás további elmélyüléséhez vezet.

A fizetési morál romlása elsősorban a válságjeleket mutató szektorokban erősödik, úgymint az építőipar, a szolgáltatás, illetve a kereskedelem terén. Hogyan védekezhet ellene a kkv? Komoly energiát kellene a cégeknek a megelőzésbe fektetni – hangsúlyozza Pongrác László, így a vevőminősítési rendszerek felépítésébe, a passzív/aktív adatszolgáltatásba, s persze a konzervatív hozzáállás is sokat segíthet. – A vállalatnak nem szabad pár ezer forintot sajnálnia azért, hogy szerződéskötés előtt adatokat kérjen potenciális vevőjéről, informálódjon fizetési tapasztalatairól, mint ahogy az is lényeges lehet, hogy vevőlimiteket határozzon meg – fogalmazott Felfalusi Péter. Ráadásul az is a megelőzés egyik hatékony eszköze lehet, hogy a vállalat használja a behajtó cég bélyegzőjét számláin, nevezetesen, a kinnlevőségüket ők kezelik. Morva Gábor is úgy látja, a kkv-knak olyan védelemre van szükségük, mely a már bekövetkezett helyzetek kezelése mellett inkább a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. Az Eye Watch ezt szem előtt tartva vezette be ősszel új szolgáltatási struktúráját, a kivitelezők védelmét az Eye Watch Rendszer részeként a jövőben igazságügyi szakértő hálózat segíti, mely lehetőséget teremt arra, hogy egy-egy konkrét projekt esetében a teljesítés szerződés szerinti voltát hivatalos dokumentum is igazolja.

Az egyik legfontosabb dolog azonban továbbra is az lenne, hogy a cégek – ha már nem tudták megelőzni a bajt – minél előbb nyújtsák át kifizetetlen számláikat, illetve, ha nem fizet az adott vevő, akkor ne szállítsanak neki tovább – tanácsolják a piaci szereplők. Sokatmondó adat, hogy például az Intrum Justitia-hoz a lejárt követeléseket átlagosan 274 naposan adják át, de például a kisebb cégeknél ez már 369 nap, ráadásul az értéket tekintve 40 százalék az átadott éven túli követelések aránya. A követelések behajtásának valószínűsége a tapasztalatok szerint a 90. nap után zuhan radikálisan, s egy éven túli számláknál 18 százalékra tehető a behajtások sikerességének aránya. Ez is mutatja, hogy a hazai vállalkozások jó részénél ma még nem létezik tudatos pénzügyi menedzsment, a követeléskezelőket az esetek többségében későn keresik fel, jóllehet – fogalmazott Pongrác László – a zömük komplex szolgáltatást kínál, akár peres eljárásokban is képviseletet nyújtanak számukra.

A körbetartozással sújtott építőipari ágazat esetében a kormányzat – amely egyébként beruházásai révén komoly szerepet hasít ki a piacból – bizonyos intézkedésekkel javítani tudna a kialakult helyzeten – véli az Intrum Justitia Kft. ügyvezetője. Így például korlátozni lehetne az alvállalkozói szinteket, az „adós-adatbázisba” bekerült cégeket, illetve a vezetőik esetleges majdani társaságait is ki lehetne zárni az állami tenderből, alvállalkozói szinten is. Illetve rögzíteni lehetne, hogy minőségi kifogás miatt ne lehessen a szállító teljes számláját visszatartani. Az államnak ugyanakkor példamutatóbban is kellene viselkednie – emelte ki Felfalusi Péter -, hiszen riasztó, hogy ott szerepel a legrosszabbul fizetők között több mint 60 napos átfutásával. Kormányzati intézkedésekre ráadásul más országokban is van példa: Svédországban például a 90-120 napra fizető hipermarketeknél 30 napban akarják maximálni a fizetési határidőt. Egy hasonló intézkedés bevezetése hazánkban számottevően javítana a kkv-k helyzetén – jegyezte meg Felfalusi Péter. Ám ami meglátása szerint a leglényegesebb: ezen intézkedések nem növelik a kormányzati kiadásokat, miközben a vállalatok leírási veszteségét az uniós szint közelébe lehetne feltornázni, s ezáltal 200 milliárd forintot lehetne visszapumpálni a nemzetgazdaságba.

Fontos volna a törvényi szabályozás is a piaci szereplők szerint. A csődtörvénnyel kapcsolatban történtek ugyan módosítások, ám ez Felfalusi Péter szerint nem sokat segített, sőt, adott esetben még nehezítette is a cégek gyakorlatát (például a felszámolást megelőzendő felszólítás menetét esetében). Visszatartó erőt jelenthetne a Nyugat-Európában fellelhető inkasszó díj, azaz az adós egyre nagyobb mértékben fizesse meg a követelésbehajtás költségeit, és ez ne a hitelezőt terhelje. Ennek feltételeit azonban csak törvénymódosítással lehetne megteremteni, hiszen a kifizetések sorrendiségét ott szabályoznák.
(Világgazdaság.2007.jan.14)

Archívum